Egy kis biokémia

Egy kis biokémia

A táplálékkal bevitt glükóz (cukor) az emésztés során a májba kerül, ahol a máj elsődlegesen feltölti glikogén raktárait. Fontos tudni, hogy a szervezet a máj glikogénhez csak vészhelyzetben, éhezés során nyúl. A glikogénraktárak feltöltése után a máj a fölösleges glükózt zsírsavvá szintetizálja, és kiválasztja a keringésbe.
A máj által kiválasztott zsírsavakat  és a táplálkozással bevitt zsiradékot a zsírszövet raktározza, ezek fedezik az izommunka során az izomösszehúzódás energiaigényét.

Amikor nem viszünk be elég kalóriát a szervezetbe  az beindítja túlélő mechanizmusát.
Az elsődleges szempont ilyenkor a vércukorszint fenntartása, hiszen a központi idegrendszer energiaellátása is a glükóz oxidációján alapul. Az oxigén és glükóz csökkenése súlyos működési zavarokat okoz.

Ezért akkor is szükségünk van megfelelő mennyiségű glükózra, amikor a szervezet éhezik, és nem jut elég szénhidráthoz. Ilyenkor a máj a glükózból oxigén jelenléte nélkül keletkező pirosszőlő-savból és tejsavból kénytelen glükózt szintetizálni. Mivel ennek a folyamatnak az energiaigénye nagy, ezt az energiát a májban oxidálódó zsírsavak biztosítják.

Ám mivel az agy és más sejtek, amelyek képesek oxigén jelenlétében energiát nyerni a glükózból, elvonják a pirosszőlő-savból és tejsavból keletkező glükózt, a szervezet kénytelen azt is pótolni  valamilyen módon. Glükózt ilyenkor már csak aminosavakból (fehérjékből) képes előállítani, ezért beindul a fehérjebontás folyamata.

Tehát nem zsírbontás, hanem fehérjebontás kezdődik.