A kötőszövet: pufferrendszer és mint savtároló

A kötőszövet: pufferrendszer és savtároló

A savak először a vérbe kerülnek. Ha azonban a vér pufferkapacitása már kimerült, a savfelesleg a kötőszövetekben rakódik le. A kötőszövet sejtjei masszívabbak, és a méreganyagok nem okoznak bennük olyan könnyen károsodásokat. Itt raktározódnak el a savak egészen addig, amíg a vesék ártalmatlanná nem tudják tenni őket.

A másik nagy kiválasztószerv a tüdő. A szervezet ezen a két kiválasztószerven keresztül próbál a lehető leghamarabb megszabadulni a felesleges savaktól.

Mielőtt a szervezet leadhatná a vizeletbe a savakat, először bázisokkal kell semlegesíteni őket.

Ha a kötőszövet túlterhelt, és már nem tud felvenni további savadagokat, azok az ízületekben rekednek, ahol fájdalmas gyulladásokat okoznak, vagy köszvényként, reumaként, illetve sokízületi gyulladásként diagnosztizálhatók.

Az elsavasodott szövetekben romlanak a vér áramlási jellemzői is, a vörösvértestek mindjobban elvesztik rugalmasságukat, és már nem tudják átjárni a kapillárisokat, a finom hajszálereket, ami elégtelen ellátáshoz és oxigénhiányhoz vezet.

A savak azonban hosszú távon szétroncsolják a kötőszövet kollagénrostjait is, ami petyhüdtséget és idő előtti öregedést okoz.

Ha a kötőszövet egyre átjárhatatlanabbá válik, a sejtek szabályosan megfulladnak az elégtelen ellátás miatt. Mivel a kötőszövet az egész testet behálózza, ez a probléma mindig a test egészét érinti, ezért a szó legszorosabb értelmében véve létfontosságú, hogy savtalanítsuk a testünket.

A gyomor: sav- és bázistermelő szerv

A gyomor a konyhasó, vérünk és szöveteink természetes alkotórészének felbontásával sósavat termel - ez az úgynevezett gyomorsav, amelynek pH értéke 2,8 és 1,2 között mozoghat. A konyhasó egyszerű nátrium-klór vegyület. A konyhasó felbontását a gyomor különleges sejtjei végzik. Gyomrunknak konyhasóra, szén-dioxidra és vízre van szüksége ehhez a művelethez, amelynek során a klór és a hidrogén sósavv egyesül.

Ugyanakkor kialakul egy másik vegyület is, amely nátriumból, nitrogénből, szénből és oxigénből épül fel - ez a szódabikarbóna, amely egy bázis. Ez az anyag a vér útján eloszlik az egész testben, és később semlegesíti a belekben a gyomorsavat.

Ha nincs elegendő bázis a testben, az több konyhasót bont el, így termeli meg azokat a bázisokat amelyekre sürgős szüksége van. Ám eközben természetesen még több gyomorsav jön létre, amelyre most semmi szükség, és amely gyomorégést okoz. Ha a gyomor nem bír a savakkal, egy részüket leadja a nyombélnek. Ennek köszönhetően csökken ugyan a gyomor savkoncentrációja, de mindez további savtermeléshez vezet, amire a nyombél fekélyekkel válaszol.

Ha a bázishiány miatt a test nem tudja elvégezni a feladatát, atestnek előbb vagy utóbb meg kell betegednie.

Mivel a bázisok a feladatuk teljesítése során elhasználódnak, folyamatosan és kielégítő mennyiségben be kell vinnünk őket a szervezetbe, többnyire bázisokban gazdag táplálkozás, vagy étrend-kiegészítők útján.

Ha ilyen helyzetben savmegkötő szereket szedünk, azzal gátoljuk vagy csökkentjük ugyana gyomor savtermelését,de egyúttal természetesen a fontos bázistemelést is, így újabb ördögi kör veszi kezdetét.

A gyomorégés tehát mindig a gyomor segélykiáltása, mellyel a hiányzó bázisokat követeli.

A vér: egy egészen különleges nedv

Azt mondják, a vér a lélek székhelye, és ha valaki elvérzik, úgyszólván megfosztják a lelkétől. A vér azonban mint folyékony szállítószerv, eljuttatja a megfelelő helyre azokat a táp- és építőanyagokat is, amelyekre a testnek folyamatosan szüksége van, és elszállítja az anyagcsere salakanyagait. A vér esetében különösen egyértelművé válik, mennyire fontos a test számára a pH-érték., mert egészen csekély ingadozásoktól eltekintve betartja a 7,35 és 7,4 közé eső normál értéket, hiszen ha ez az érték 7-re csökkenne vagy 7,6-ra nőne, az már halálos következményekkel járna.

Ha túl sok sav kötődik a vörösvértestekhez, azok nem tudják megfelelő módon felvenni az oxigént, és a test oxigénhiányban szenved még akkor is, ha a tüdők elegendő oxigént kínálnak neki. Ezenkívül magas savkoncentráció esetén csökken a vörösvértestek rugalmassága, vagy úgynevezett savmerevség lép fel, aminek következtében a vörösvértestek már nem tudnak átjutni a finom hajszálereken, és eltömítik azokat.

Ez is hiányos ellátáshoz vezet, ami akár halálos is lehet.

Tehát a vér szempontjából is elengedhetetlen, hogy kielégítő legyen a báziskínálat, különben nem tudja ellátni létfontosságú feladatát.


Immunrendszerünk

Immunrendszerünk legnagyobb része a belekhez kötődik, ezért olyan fontos és olyan hatásos is a béltisztítás.. A túlsavasodás és az elsalakosodás ugyanis megbénítja az immunrendszert, és mi fogékonyabbá válunk olyan fertőzésekre, amelyekkel egy ép immunrendszer könnyedén elbírna.

Tehát nem a vírusok és a baktériumok miatt betegszünk meg, hanem azért, mert a leterhelt immunrendszer nem képes megbírkózni velük.

Ez a rákos sejtekre is igaz, amelyek naponta létrejönnek a testünkben, de csak savas közegben tudnak fejlődni.


De az is tartósan gyengíti az immunrendszerét, ha valaki állandóan rosszkedvű, negatívan gondolkodik és pesszimista beállítottságú. Ezzel ugyanis savas közeget teremt, és öntudatlanul, önként árt minden egyes sejtjének.

Minden nagatív gondolat befolyásolja immunrendszerünk működését. De azzal ismegterheljük az immunrendszerünket, ha olyasmire kényszerítjük magunkat, amit a lelkünk mélyén elutasítunk, ha agyonhajszljuk magunkat vagy aggódunk valami miatt. Így még a legapróbb bosszúság is további negatív hatást gyakorol az immunrendszerre és ezzel az egész egészségi állapotra.
/Lénárt József/