Hogyan beszéljünk a szexről?
Fontos a kommunikáció
Senki sem születik úgy, hogy tanulás, gyakorlás nélkül, azonnal ért valamihez...A jártasságra szert kell tenni. Ezért ha valamibe belekezdünk, azt meg kell tanulnunk, és fontos, hogy leckéket is vegyünk belőle. Ne higgyük tehát, hogy azonnal szexistennek születünk! Nem feltétlenül tudjuk, mi elégíti ki maximálisan a partnerünket, s mitől válhatna örömtelibbé számára a szex. Ugyanakkor gyakran panaszkodunk arról, hogy a társunk nem érez rá igényeinkre, amelyek révén számunkra is többet jelentene a szexuális együttlét. No, de ezt neki is elmondjuk? Aligha, ugye? Pedig ez a megértés és a kommunikáció kölcsönös hiányát jelenti, ami ellen tenni kell, ha azt akarjuk, hogy örömteli, mindkét felet kielégítő szexuális életünk legyen!
Mindenképp hasznos a partnerek számára, ha rendszeresen beszélnek egymással szexuális vágyaikról, ahelyett, hogy szégyenérzetük miatt azokat gondosan titkolnák. Hiába fúj már a modern idők szele, ki ezért, ki azért, még mindig nem beszél ilyesmiről partnerével. Pedig egymás tájékoztatása, hogy mit szeretnének változtatni a közös szexben, új dimenziókat nyithat az örömszerzésben és elmélyítheti a kapcsolatot - minden tekintetben. Ennek hiányában viszont megrendülhet a kölcsönös bizalom, ami veszélyeztetheti az egész viszonyt.
A szexuális partnerek számára nemcsak arról célszerű beszélni, mire vágynak a szexben, hanem arról is, mire nem. Mindenkinek más az igénye és amiről az egyik fél úgy véli, örömteli momentuma a szexuális életnek, nem biztos, hogy ez így van a másik számára. Ilyen esetben a partnernek feltétlenül közölnie kell, mit nem szeret kettejük szexuális kapcsolatában. Másfelől a legtöbben a változatosság hiányára panaszkodnak szerelmi életükben. Bár soha nem beszélnek róla, elképzelhető, hogy szeretik például az orális szexet, az eltérő pozíciókat, sőt...! De félnek ezt megemlíteni, mert tartanak az elutasítástól vagy szégyenlősek. Pedig minél többet mond el ebből valaki a társának, annál kötetlenebb és bizalmasabb lesz a viszonyuk is. 
Az igazság a szexről
A szex lényege, hogy valaki megértse saját reagálásait éppúgy, mint a partnere reakcióit, majd megtanulva ezeket a gyakorlatban is alkalmazza. Az emberek az élet minden területén különbözőek, miért ne térnének el hát szexuális igényeik is? Erre mindenkinek figyelnie kell és eszerint alakítani szexuális életét. Egyesek a gyengédséget, a finom érintéseket, a "lágy" szexet kedvelik, míg mások az erőteljesebb, kissé "viharosabb" viszonyt. Van, akinek az kelti fel az érdeklődését, ami más számára unalmas vagy érdektelen, míg a partnere által izgalmasnak tartott helyzetekre nem reagál. A különbözőségek megismerésére pedig nincs más mód, mint a kölcsönös kommunikáció. Ennek másik előnye, hogy nemcsak az időnkénti "utasítás" szerinti cselekvések segíthetik az izgalom felkeltését, a kölcsönös örömszerzést, hanem maga a beszéd is, annak tartalma, vagy annak előadási módja is.
Nem szabad misztifikálni tehát, hogy mitől jó egy kapcsolat, vagy hogyan lehet valaki nagyon járatos a szexben. Az igazság az, hogy a szex gyakorlása ugyanolyan készséget, szerzett tudást igényel, mint mondjuk az úszás vagy a biciklizés.
Hogyan beszéljünk a szexről?
Több szempontot szem előtt kell tartanunk, melyek közül az egyik legfontosabb, hogy ne legyen negatív kisugárzásunk. Ne azzal kezdjük a "kommunikálást", hogy felsoroljuk a társunk összes hibáját, amelyek miatt szeretnénk változtatni szexuális életünk jelenlegi menetén. Főleg ne utaljunk korábbi időszakokra, amikor még "bezzeg" másként volt... és semmiképp se térjünk ki előző partnerek képességeire. Ehelyett koncentráljunk arra, ami most javítana a helyzeten, azaz aktuális vágyainkra, igényeinkre. Emlékeztessük társunkat egy-egy jól sikerült együttlétre, arra, ami akkor örömöt szerzett nekünk, és szeretnénk, ha megismétlődne... Fontos, hogy mondandónknak pozitív kisugárzása legyen.
A szexuális élet másik gyakori kerékkötője a tettetés, amelynek általában nincs semmi haszna. Soha ne válaszoljuk a "na milyen volt" kérdésre, hogy "isteni voltál, drágám" - ha nem volt az, de a kedvében szeretnénk járni a társunknak. Az őszinte beszéd az egyetlen eszköz, amely segíthet a kátyúba jutott szexuális kapcsolatból való kilábalásban. Hasznos, ha a nyílt szavakhoz "bemutató" is járul: mutassuk meg partnerünknek, mit szeretnénk... Ha ezt nem jól csinálja, ne szégyelljük lágyan elvenni a kezét arról a helyről, ahol az nekünk nem okoz örömöt és megmutatni neki, hol vagyunk a legérzékenyebbek, mitől jövünk leginkább izgalomba...
Tegyük a kommunikációt kétirányúvá: hallgassuk meg mi is partnerünket, figyeljük meg mozdulatait, így könnyen megtalálhatjuk, mivel okozunk neki a legnagyobb örömet.
Mit nem szabad tenni?
Átesni a ló túloldalára, azaz állandóan újabb és újabb igényekkel előállni vagy folyamatosan kritizálni a partnerünket. Alapszabály az, hogy nem szabad elvenni a másik önbizalmát (és persze a sajátunkat sem). A leghelyesebb "vegyíteni" a kívánalmakat úgy, hogy közbeszúrjuk, mivel vagyunk már tökéletesen elégedettek. Ez vonatkozik a felénk irányuló elvárásokra is, hiszen a kapcsolat javulását eredményezi, ha pozitív visszajelzéseket kapunk "újításainkra" a partnerünktől. A szexuális életben sem szabad elfelejteni a mondást, hogy "néma gyereknek az anyja sem érti a szavát" - de a túlzott beszédességnek is vannak hátrányai!
Nem szabad továbbá mellőzni a test erogén zónáit. Már a kezdő szerelmeseknek is ismerniük kell a testnek azokat a részeit, amelyek a legnagyobb szexuális izgalmat válthatják ki bennük. Ezek: az ajkak, a mell, a mellbimbó, a nemi szervek. A valamivel kevésbé ismertek: a fülcimpák, az ujjvégek és a lábujjak, a könyök és térd belső részén lévő lágy bőr, a hát egyes részei és a tarkó. Amikor a megfelelő kommunikáció mellett ezekre koncentrálnak, rendkívül örömtelivé válhat a szexuális életük.
Forrás: Suzie Hayman
párkapcsolat-tanácsadó, szexuál-terapeuta
http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=10352
