A mellrákszűrés jelentősége
A mellrákszűrés jelentősége
A nõk leggyakoribb rosszindulatú daganata. A nõk 8-10%-ában kialakulhat. Magyarországon az emlõrákban elhunytak számának folyamatos emelkedését tapasztalhatjuk. Évente kb. 24000-25000-en halnak meg emlõrákban. A megbetegedett számaránya 43-44 fõ/100 000 nõre vonatkoztatva. A nõk, férfiak aránya 1000:1 az elõfordulást illetõen. 30 éves kor alatt ritka, 50 éves korig növekszik, majd nem emelkedik, majd, ezt követõen meredeken emelkedik az idõsebb korban (10x gyakoribb).
Csökkenõ rizikó faktor: késõi menarche (elsõ menstruáció); korai menopausa (utolsó menstruáció); 30 éves kor elõtti petefészek eltávolítás.
Közepes rizikó faktor: késõi házasság; késõi elsõ szülés; elsõ kiviselt terhesség 40 éves kor felett 3x rizikófaktor.
Magasabb rizikófaktor: nem szült vagy nemi életet nem élõ nõknél 3x gyakoribb; emelkedett az elõfordulási arány a konzekvensen barier fogamzásgátlót használó (condom, pesszárium) nõknél; nagy zsírtartalmú étrend; stressz; mérsékelt fizikai aktivitás; cukorbetegség; kövérség a menopausában komoly rizikófaktor, illetve a nagy emlõk (korai elváltozás felismerése nehezebb, a betegség prognózisa rosszabb a csökkent immunvédekezés következtében.
ÖRÖKLÕDIK-E AZ EMLÕRÁK?
Egyes családokban halmozódhat, ha az anyánál fogamzóképes korban alakul ki 3x, kétoldali volt a betegség 9x, nem fogamzóképes korban volt kétoldali 4x gyakoribb a leányban. Emlõrákosok 5%-ában familiáris az öröklõség (családi elõfordulás). Több gén felelõs emlõ/petefészek rák átörökítéséért.
Az ionizáló sugárzásnak is van rákkeltõ hatása (atomrobbanás, reaktor balesetek bizonyítják). Terápiás eszközeink használata során ezzel számolni kell (különbözõ rákos betegségek sugárkezelése). Diagnosztikai lehetõségeink (mellkas felvétel, mammographia) során sugárterhelés nem számottevõ, felhalmozódó hatással sem kell számolnunk.
Kiindulási hely szerinti megoszlás: külsõ-felsõ negyed 40%; centrális állomány 18%; összes többi 10-10%; emlõbimbó 1%.
Korán felfedezett emlõrák 10 éves áttét túlélése 70-75%.
Helyileg elõrehaladott emlõrák 10 éves áttét túlélése 35%.
Távoli áttétekkel rendelkezõ 10 éves áttét túlélése 15%.
Ezekbõl az adatokból egyértelmûen látható, hogy az idõben, korai stádiumban felfedezett betegség - megfelelõ centrumokkal, egységes irányelvek alapján, melyek a legkorszerûbb eljárásokat foglalják magukban - eredményesen gyógyítható. Ezt követõen rendszeres kontroll vizsgálatok szükségesek, megfelelõ protokoll szerint, éveken keresztül.
MIK AZOK A TÜNETEK, AMELYEKRE FELTÉTLENÜL FIGYELJÜNK ODA 
Valamilyen váladék ürül (különösen, ha sötét színû, vérre emlékeztetõ) az emlõbimbónál. Az emlõ bõrén elszínezõdést, behúzódást vagy bármit, amit eddig nem vettünk észre, nem tapasztaltunk. Az emlõk asszimetriája fokozódik, az egyik nagyobb, mint a másik.
Valamilyen csomót, tumort tapintok az emlõben, a hónaljban, a mellkason a kulcscsontról a két emlõ között, a nyak területén bárhol.
Fájdalmat érzek a melleimben, a ciklusommal összefüggésben, vagy attól függetlenül. Olyan dolgot tapasztalok, amelyek korábban nem jelentkeztek.
Ezeket a dolgokat, elváltozásokat csak úgy tudjuk észlelni, ha rendszeresen, fiatal felnõtt korunktól kezdve önvizsgálatot végzünk. Kívánatos lenne, ha ezt az iskolákban a diákoknak megtanítanák.
Így a betegség már korai stádiumban felfedezésre kerül, sikeresebben gyógyítható. Kevesebb beavatkozás, emlõmegtartó mûtét végezhetõ, nagyobb eredménnyel.
Emlõ önvizsgálat: Havi, félidõben (két ciklus között) fekve, illetve állva végezzük. A kar felemelése után, ellenkezõ kézzel át kell tapintani a felemelt kar melletti emlõt, a kar leengedése után a hónaljat, a kulcscsont feletti, illetve a nyaki régiót. Eltérést tapasztalva keressük fel kezelõorvosunkat.
Amennyiben az elváltozás gyanús, mûszeres vizsgálatok szükségesek (mammographia, emlõ CT vizsgálata). Aspiratios cytológia vétel végleges véleményt a szövettan ad.
Az emlõ mûtéti kezelése a betegség stádiumától függ. Ezt gyógyszeres kezeléssel, sugárzással egészítjük ki. Évekig tartó ellenõrzés szükséges.
A MÉHNYAKRÁK SZÛRÉS JELENTÕSÉGE
Napjainkban Magyarországon évente 1000-1100 új méhnyakrákos beteg kerül felfedezésre. Egy év alatt 550-600-an halnak meg a betegség következtében.
Ahol a szervezett szûrést bevezették, a kórokozók által kialakult méhnyakrákos megbetegedések aránya 30-70% csökkent.
Szûrõvizsgálaton negatív eredménnyel átesett nõk a szûrést követõ 5 év alatt 1/3, vagy még kisebb valószínûséggel betegszenek meg méhnyakrákban, mint azok, akik a szûréseken nem vettek részt.
Az új kórokozók által kialakult rákok többsége, szûrésen soha részt nem vett nõkön keletkezett, fõként, ha 40 évnél idõsebbek voltak.
A méhnyakrák a nemi szervi rosszindulatú megbetegedések sorában a második, az emlõrák után. A nõi nemi szervi daganatok 30%-át teszi ki. Sajnos a beteged 27%-a alig, vagy egyáltalán nem gyógyítható, mivel a betegség felfedezésekor már stádium III-IV csoportba tartozik. Annak ellenére, hogy a korai méhnyakrák gyógykezelése jól kidolgozott és jó eredményeket biztosít, így is a betegek gyógyulása csak 50% körülire tehetõ.
A méhnyak jól vizsgálható szerv. Önmagában a kolposzkópia 78-80%-os, a cytológia 85-88%-os találati pontossággal dolgozik, viszont együtt alkalmazva 95-98% megbízhatóságot eredményez.
Azon nõknek, akik nem vesznek részt szûrésen, életük folyamán 2,5-3x nagyobb az esélyük, hogy kórokozó általi rák alakuljon ki náluk.
Kiváltó okok: Azoknál a nõknél gyakoribb, akik már fiatal korban kezdeték el a nemi életet, valamint azoknál, akik gyakran váltogatják partnereiket, a többször szülteknél (itt számolni kell a méhnyakat torzító sérülésekkel). Ha partnernél körülmetélés történt még csecsemõkorban, sokkal kevesebb az esély, hogy a partner megbetegíti.
A betegség kialakulásának a kockázata nagyobb: Dohányzás mellett; HIV fertõzés, vesetranszplantáció állapotokban; hormon tartalmú fogamzásgátlót szedõknél.
Milyen klinikai tünetek jelentkeznek: Sokáig nem okoz panaszt. Elõrehaladott állapotban: bõvebb folyást, vérzést, kontakt vérzést okoz. Kismedencei idegek nyomása, végtagfájdalom, nyirokpangás okozta vizenyõ, mélyvénás trombózis, vizelési, székelési panaszok.
Általános tünetek késõbb jelentkeznek (fogyás, az izomtónus hirtelen, rövid ideig tartó elvesztése, gyengeség, vérszegénység, hõemelkedés láz, derékfájdalmak).
A folyamat a környezõ szerveket támadja meg. A méhet, hüvelyfalat, vizeletelválasztó rendszert, járatok keletkeznek a hólyag és hüvely között, illetve a bélrendszer és a hüvely között.
Gyógyítás: A folyamat stádiuma alapján sebészi, sugár illetve gyógyszeres kezelés - ezek, a betegek szociális viszonyait nagyon megkeserítik, sokszor csak tüneti kezelésre van lehetõség, ami fájdalomcsillapításból, illetve a különbözõ járatok megszûntetésébõl, vese funkciójának megtartásából áll.
Dr. Fazekas Ferenc
szülész-nõgyógyász szakorvos
