Életünk egyes stádiumaiban más és más szerepük van a nemi hormonoknak. Újszülött- és gyermekkorban a nemi jelleg kifejlõdésében, késõbb a normális nemi élet biztosításában játszanak fontos szerepet. Ezen régrõl ismert hatások mellett az utóbbi idõben egyre több szó esik a nemi hormonok egyéb, elsõ ránézésre másodlagosnak tűnõ hatásáról, melyek észrevétlenül átszövik mindennapi életünket. Inkább a hiányuk által okozott tünetek lesznek szembetűnõk, mint maguk a kifejtett hatások.A férfiaknál 55 éves kor körül csökkenni kezd a vérben keringõ tesztoszteron, vagyis a férfi nemi hormon szintje. Ezzel párhuzamosan számos változás megy végbe az életükben. Természetesen a tünetek nem mindenkinél jelentkeznek azonos idõben és erõsséggel. Van, aki észre sem veszi a változást, míg mások életében komoly törést okoz ennek megjelenése.
Nem is hinnénk, hogy a férfi klimax során megélt pszichés és életvezetési változások milyen hosszú sora tulajdonítható közvetlenül a fent említett hormonszintváltozásnak: csökken a nemi vágy, a fizikai eljesítõképesség, és számos vegetatív idegrendszeri tünet észlelhetõ. A libidó csökkenése csak az egyik \"fájdalmas\" oldala a nemi élet változásának. Talán még kellemetlenebb az ún. androgén impotencia. Ez nem az erekció teljes hiányát jelenti, hanem az idõszakosan bekövetkezõ \"kudarcokat\", melyek igencsak frusztrálók, befolyásolják az egyén önbecsülését, általános hangulatát. Sok házasság fut ilyenkor zátonyra, a teremtés koronái ugyanis ebben az időszakban hajlamosabbak felelőtlen, akár nevetséges kalandokba bocsátkozhatni, csakhogy bizonyítva lássák, még nincs veszve az ifjúság.
A fizikai és szellemi teljesítõképesség csökkenését is összefüggésbe hozzák a hormonális változásokkal. Ezenkívül számos \"megmagyarázhatatlan\" vegetatív tünet jelentkezhet: levertség, fejfájás, szívdobogásérzés, különbözõ emésztési problémák, gyomortáji bizonytalan fájdalmak stb.
Mindezen tünetek definiálása és a hormonfüggõség kiderítése azonban magában hordozza azt a lehetõséget is, hogy a hormonok mesterséges pótlásával csökkentsük a szimptómák okozta kellemetlenségeket. Már rendelkezésre állnak olyan gyógyszerek, hormonkészítmények, melyekkel szájon át adagolva lehet pótolni a hiányzó hormonokat, illetve olyanok, melyekkel a herék saját férfihormontermelését lehet serkenteni. Az androgén hormonkészítmények veszélye azonban, hogy adagolásuk mellett megnõ a prosztatarák kialakulásának kockázata, és számos mellékhatást is elõidézhetnek. Ezért az androgénkészítményeket csak urológus szakorvos szoros kontrollja mellett lehet alkalmazni.
Mindazonáltal az eredmények biztatóak, jól megválasztott indikáció és \"mértékletes\" adagolás esetén sokat enyhíthet az ötvenes éveibe lépõ urak intim problémáin.