Tantra jóga
A Tantra aranykora a XI-XII.században következett be, akkor India-szerte nyíltan gyakorolták. A XIII. században a muzulmán hódítás idején a Tantra mestereit lemészárolták, és a szent iratokat tűzre vetették. A mozgalmat is betiltották, és azóta is csak rejtve működhet. Elsősorban távoli kolostorokban élt tovább, főleg Tibet mélyén. A Tantra képviselője a Fehér Testvériség - a Fehér Lámarend - a Fény gyermekei. Azonban a kínai kommunista rendszer mindent megtett a kiírtásukra, kolostorokat égettek fel, Tantra Mestereket gyilkoltak meg.
A jógi kalendárium szerint jelenleg egy pusztító kor, a tűz és pusztulás időszakában vagyunk. Ez az az idő, amikor a Tantra elveszett a világ számára, de a jóslatok szerint vissza fog térni, hogy egyesítse a férfi és a női energiákat. Hiszen ez az egyetlen remény, hogy a bolygónk megmeneküljön a pusztulástól.
A tantra jóga nem vallási gyakorlat. Hatása az ember életének minden szintjére kiterjed: erősíti a testet, lecsendesíti az indulatokat, gyorsítja a gondolkodás folyamatát, és egy olyan belső egyensúlyi állapotot eredményez, amely a spirituális tudáshoz nyitja meg az utat. Az ősi tantrikus tudomány egy teljesen megváltozott tudatállapotot hoz létre.
A tantra azóta létezik, hogy az ember először csodálkozott rá létének misztériumára és félve tisztelte szexuális természetének őserejét.
Tantra - egy út, avagy technika, amelynek során megtanulható az elme elengedése és felfedezhető szívünk mélyén rejtező felettes Önvalónk.
Ezzel a módszerrel megteremhető az ellentétek kozmikus egysége, azaz egyensúly a férfi és női energiák között. Így könnyűszerrel búcsú inthető a dualitás világának. A szexuális energia átalakításával visszatérhetünk az Örök Egyhez (Egységhez). Ha felismerjük a szexualitás isteni lényegét, - a különbséget Isteni Párunkkal való szeretkezés (kozmikus orgazmus), a társunkban való feloldódás / és a mindennapi szex között - akkor az együttlétek nem degradálódnak kényszerű egészségügyi szükségletté, az elfojtások és önbüntetések helyett átalakíthatjuk szexuális energiáinkat.
Mivel a szerelem, a szex mindenki számára vonzó, a hindu (védikus) kultúrában a szexualitás technikáit alakították át (Védikus írások, pl. Káma Szútra, Mahamudra), hogy az orgazmust mindenki testi egészségének megőrzésére, spirituális fejlődésének szolgálatába állíthassa.
Az orgazmus átjáró egy másik síkra. Segítségével megtapasztalhatjuk saját belső energiánkat, egyesülhetünk saját belső lényünk egészével és a való világba juthatunk, az örökkévalóság állapotába.
A Tantra az Isteni Szeretet útja, a szexuális energia átalakítása révén.
Azáltal, hogy elfogadjuk a szexualitás isteni mivoltát, felszabadulhatunk a szexuális vágyak alól, úgy hogy, átalakítjuk, nem pedig elnyomjuk azokat. Vagyis megvalósítható az ellentétek egysége - a férfi és női energiák kiegyenlítődése, megszabadulhatunk a látszólagos világtól és visszatérhetünk az Örök Egységbe.
A hindu tantrának Síva és Sakti, a férfi és női princípiumok imádata, istenítése áll a középpontjában. A férfi és női princípiumokat tisztelet és ünneplés övezte a művészetekben és a szertartások során.
Egyes tantrikus források szerint a valós és a transzcendens világot Sakti és Síva végtelen szeretkezése hozza létre. Az istennőt átjárja a láthatatlan Síva isten, így szétválaszthatatlanná válnak egymástól.
A tantra szerint az Univerzum vágyból születik. A tantra követői nem korlátozzák vágyukat, hanem eszközként alkalmazzák. Testüket tudatuk uralma alatt tartják, mivel hitük szerint a különböző létformákból csak emberi testből érhető el a megszabadulás. A tantrikák hittek abban, hogy kiszabadulhatnak a születés és halál körforgásából a tantrikus gyakorlatok erejének felhasználásával.
A tantra népszerűsége a korai kereszténység idején kezdett jelentőssé válni. Időszámításunk szerint 700 és 1300 között egész Ázsiában elterjedt, magába olvasztotta a hinduizmust, a buddhizmust és más vallásokat. Hatalmas vonzerejét annak köszönhette, hogy mindenki számára elérhető módon, élvezetes szertartások segítségével ígért felszabadulást (amit a szív varázslatának tartottak), az egész életen át tartó aszketikus gyakorlatokkal szemben. Aki a szívében lakozik, a legjobbat kívánja mindenkinek, mert tudja, hogy egy mindenkivel, és változásokra képes az Isteni Szándék szerint.
Ekkor kezdődik az igazi varázslat!
Önmagát mindenki a saját korlátai mentén határozza meg: azokkal a társadalom által felállított határokkal, melyeket gyermekkori neveltetéséből épített be, és az óta hozott döntései tovább alakítottak.
A "tantra" szó gyökerei két szanszkrit szóból erednek, melyek jelentése "felszabadulás" és "kiteljesedés". Ez arra utal, hogy tudat kiteljesítése felszabaduláshoz vezet.
Ahhoz, hogy kiterjesszük tudatunkat, és azt felszabadítsuk, azaz kiemeljük magunkat létünk fizikai szintjéről, először öt érzékszervünket egészen teljesítőképességük végső határáig terheljük túl, majd még ezen a határon is lépjünk túl.
Először az elménk nyílik meg - számtalan, szunnyadó agysejt válik ismét aktívvá, ez kiterjeszti az öt érzékeinket és átalakítja testünk/lelkünk minden megnyilvánulását.
A legtöbb spirituális út közös célja a Forráshoz való visszatérés.
Aki járja az utat, azt a teljesség hiánya vezérli, egy belső meggyőződés, hogy nem él egységben, hogy el van választva a valódi természetétől. Szüntelenül sóvárog az elveszett paradicsom után! Vágyódik a visszatérésre az egyetemes szívhez és elméhez, a feltétel nélküli szeretet legteljesebb boldogságához, az Áldott Állapothoz.
http://www.kristalyakademia.hu/
