Nagyon, de nagyon régóta foglalkoztat a kézművesség és a művészet úgy általában. Általános iskolában is részt vettem mindenféle kézműves foglalkozáson, kezdve a tűzzománc szakkörtől a kerámia szakkörig, na és persze rajzszakkörig. Hamar kiderült, hogy van is érzékem ezekhez a dolgokhoz, és a megfelelő türelemmel is meg lettem áldva ahhoz, hogy még gyerekként is igényes munkákat hozzak létre. Így esett meg az is, hogy gimnázium helyett végül művészeti szakközépiskolába jelentkeztem, szobrász szakra. Ott természetesen leginkább agyaggal dolgoztunk a kezdetekben, amikor mintáztunk, de később megismerkedhettünk a szoboröntés technikájával is, ami engem igazán a leginkább érdekelt. Az iskola alatt nagyon sok hasznos ismeretre tettem szert, és végül az itteni élményeim késztettek arra, hogy a Képzőművészeti Egyetem berkein belül folytassam a szobrász tanulmányaimat is. Természetesen annak ellenére is, hogy „szegény művészként” tengettem egyetemi napjaimat, így is csodásan éreztem magam, mert nagyon sok ismertséget szereztem, új képességeket fejlesztettem ki, és a művészettörténettel is jobban megismerkedhettem.
Egyébként pont az egyetem alatt alakult ki az érdeklődésem a naiv művészet és a népművészet iránt is. Engem elsősorban a gyönyörű népi fafaragások, faszobrok nyűgöztek le, hiszen viszonylag keveset dolgoztam azelőtt fával, és így nem volt olyan sok tudásom azzal kapcsolatban, hogy milyen művészi termékeket lehet belőle pontosan létrehozni. Mármint természetesen azt tudtam, hogy a történelem során csodás bútorokat, fakereteket, épületszerkezeteket és szobrokat hoztak létre fafaragó mesterek, de én nem rendelkeztem túl sok tudással ezen a téren. A tudás hiánya pedig arra késztetett, hogy bővítsem ezzel a nemes, természetes anyaggal kapcsolatban az ismereteimet és új technikákat fedezzek fel. Ekkor kezdtem el tehát fafaragással, faszobrászattal is foglalkozni, amely lépést sohasem fogok megbánni. Jelenleg leginkább épületszobrokkal foglalkozok, de alkalmanként vannak megrendeléseim faszobrok készítésére is.
Az első ilyen fafaragó munkát egy aprócska madár szobor volt, amelyet utána lefestettem, hogy igazán színpompás és dekoratív legyen. De készítettem mér azóta nagyobb szobrokat is, megismertem a fa összes csodás tulajdonságát, kitapasztaltam a különböző lakkok és festékek minőségét, és mondhatni én magam is mesterévé váltam a szakmának. Persze ehhez elengedhetetlenek voltak a korábbi tapasztalataim szobrászként.
Az eddigi legnagyobb kihívást az jelentette számomra, amikor felkértek egy székelykapu dekoratív elemeinek kifaragására és festésére. Rengeteg időt töltöttem csodásabbnál csodásabb népi motívumok felkutatásával és azok felskiccelésével. Iszonyatosan sok tervezést igényelt a mintázatok megtervezése. Mit ne mondjak, nem kevés munkám volt a kivitelezéssel sem, de én örömmel álltam neki a nagy feladatnak. Nagyon fontosnak tartom, hogy vállaljunk be olyan munkákat is, amelyek nagyobb falatot jelentenek számunkra, ugyanis ezek által tudunk a leginkább fejlődni.
Sajnos azt látom, hogy néhány lelkes és elhivatott mester foglalkozik már csak ezzel a csodálatos szakmával, és egyébként lassan kihalófélben van. Nyilván azért, mert egyre többen választják az olcsóbb, ipari mennyiségben termelt, előre összeállított termékeket, hiszen a pénztárcájuk ennyit enged meg nekik. Viszont a másik oldalról szemlélve, ha egy faszobrász mestert kérsz fel munkára, gondolj bele, hogy több éves tanulmányok, tapasztalat és rengeteg munka áll a háta mögött, és gyakorlatilag te ilyenkor ezért fizetsz. Ha igazán igényes munkára vágysz egy hozzáértő szakembertől, akkor azt sajnos meg kell fizetni, hiszen a felkért mesternek is meg kell élnie valamiből. Utolsó gondolatként pedig még arra kérnélek titeket, hogy amikor egy műalkotást szemléltek, legyen az festmény, fotó, szobor, ékszer, épület vagy bármi más, mindig gondoljatok bele abba, hogy mennyi munka áll mögöttük.